2009, április 20 - 18:37 — Antal Vali
azaz gyulladással járó bélbetegségek kialakulása, természete és kezelési lehetőségei.
Tartalom:
Gyulladással járó bélbetegségek (Crohn, Colitis, IBS)
Egyre több kétségbe esett kérdés érkezik hozzánk a legkülönbözőbb bélgyulladásokkal, béltünetekkel, gyomorpanaszokkal és emésztési zavarokkal kapcsolatban. Ezen azért nem csodálkozom, mert sajnos a statisztikák azt mutatják, hogy szinte már minden második ember küzd a fenti problémák valamelyikével.
Az orvostudomány a bélműködés zavaraival kapcsolatos tüneteknek számtalan változatos elnevezést ad (szindrómák, kórok, stb.), és egymástól függetlenül próbálja őket kezelni gyógyszerezéssel vagy műtéti eljárásokkal. Pedig az összes képlet egy tőről fakad, azaz az összes bél- és emésztőrendszeri betegségnek egy kiváltó oka van: A helytelen táplálkozás.
Helyes táplálkozással nem csak megelőzni lehet ezeket a betegségeket, hanem kezelni és gyógyítani is. De ennek feltétele a gyökeres életforma és szemlélet váltás.
Az emberi szervezet létfontosságú szerveinek a működéséhez meghatározott mennyiségű és összetételű tápanyagra van szükség, amelyet normális esetben a gyomornak a táplálékból kéne felvennie, és a belek segítségével felszívnia és a célállomásra juttatnia. Ha nem megfelelő a táplálék és emiatt a gyomor és a belek munkája zavart szenved, akkor zavar keletkezik az egész szervezet működésében is, és egyik betegség követi a másikat. Ezért nagyon fontos a gyomrunk és a beleink egészségének a megőrzése, amely csak a megfelelő táplálkozáson áll vagy bukik.
Gyulladással járó bélbetegségek fajtái
Két főbb gyulladásos bélbetegséget (IBD = inflammatory bowel disease) ismer az orvostudomány, ezek közül az egyik a colitis ulcerosa. Jellemzője a vastagbél krónikusan fennálló gyulladt állapota. A másik betegség Crohn-kór néven ismeretes.
Az IBD teljesen más betegség, mint az IBS, azaz az irritábilis bél-szindróma fogalma, ahol a bélműködés fájdalmas tüneteket produkál, de a bél küllemét tekintve nem tér el a normális állapotától.
Mindkét IBD hosszú távú, krónikusan fennálló, és hullámzó lefolyást mutat, hol fellángol a gyulladás, hol a kínzóan kellemetlen tünetekkel járó időszakokat viszonylagos nyugalmi állapot követ.
Crohn, colitis ulcerosa, IBS
Vastagbélbetegség gyanúja akkor vetődik fel az orvosban, ha a hozzá forduló beteg hasmenésről, székrekedésről, esetleg a kettő változásáról számol be, ha a székleten vért vagy nyákot lát, hasi fájdalmat panaszol, a has puffadását észleli
A kórtörténet átgondolásakor ki kell zárni az esetleges fertőzéses eredetű hasmenéseket, melyek általában hevenyen zajlanak, lázzal járnak A panaszok jellege alapján el kell különíteni a funkcionális és az organikus hasmenést is A krónikus, visszatérő hasmenés oka - a gyakoriság sorrendjében - az irritabilis bélbetegség, a gyulladásos vastagbélbetegségek, a parazitás bélfertőzések, felszívódási zavarok, valamint szintetikus gyógyszerek szedése.
A nem specifikus gyulladásos bélbetegségek két formája a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség. A két betegség anatómiailag tökéletesen elkülöníthető, ugyanis colitisban a vastag- és végbél érintett, míg Crohn-kór esetén a gyomor-béltraktus teljes egésze, a szájüregtől egészen a végbélnyílásig.
Crohn-betegségben az egészséges és beteg bélszakaszok váltakozhatnak. A colitis viszont térben folyamatos gyulladást jelent. A colitis ulcerosás betegek mintegy 15%-ában a betegség az ún. pancolitis, azaz a colon, a vastagbél teljes hosszában érintett, 85%-ban viszont csak a végbélre és fölötte lévő vastagbélszakaszra jellemző a colitises gyulladás.
Colitis ulcerosa
A colitis ulcerosa a végbelet csaknem mindig érintő, a vastagbél-nyálkahártyát megbetegítő, véres hasmenéssel járó betegség. Az egész vastagbelet egyidejűleg is érintheti, a gyulladás súlyos állapotot okozhat: magas lázat, haspuffadást, erős bélvérzést, vérszegénységet. A gyulladás a bélfal nem minden rétegét érinti, de hosszú ideig fennálló gyulladás következményeként a bél merev csővé válik és megrövidül. Colitis gyanú esetén fontos a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) elvégzése, szövettani mintavétel a diagnózis tisztázására, a bél áttekintése, a gyulladás stádiumának megállapítása.
Kinél alakulhat ki a colitis ulcerosa?
Bármely életkorban kialakulhat, de gyakoribb az első jelentkezés a 15-30. életév között. 50 és 70 év között is gyakoribb az előfordulás.
Bár gyermekkorban ritkábban fordul elő, ha mégis, akkor kezeletlen formája késleltetheti a normális növekedés és fejlődés folyamatait.
Melyek a tünetek?
A colitis ulcerosa leggyakoribb tünetei a következőek:
A colitis ulcerosás betegeknek más, nem a beleket érintő tüneteik is lehetnek. Pl.: szájüregi fekélyek, pattanásos vagy gyulladt bőrtünetek a száj körül és az állon, ízületi fájdalom, szem- ill. májproblémák. Előfordulhat az alapvető tápanyagok felszívódásának romlása is (malabsorptio), és ennek következtében fellépő hiánytünetek.
A colitises betegek nagy részében inkább jellemző a tünetmentes állapot. Ekkor a betegség inaktív, vagy remisszióban van. Ha mégis fellángol, és tüneteket okoz, az relapszust, kiújulást jelent.
Sokszor nem azonosítható pontosan, mi lehet a kiújulást, a tünetfellángolást kiváltó ok, tényező, sokan jelzik, hogy a stressz, a fertőzés, egyes gyógyszerek, vagy nem megfelelő ételek fogyasztása miatt is kiújulhat a betegség. Azt tudni kell, hogy önmagában egyik sem kiváltó oka a betegségnek.
Mi okozhatja a colitis ulcerosát?
Az intenzív kutatás ellenére ma sem ismert a betegség közvetlen kiváltó oka. Néhány oki tényező szerepe igazolható:
Egyes klinikusok véleménye szerint a fenti okok kombinációja tehető felelőssé a colitis ulcerosa létrejöttéért. A pszichés stressz és táplálékallergia nem oki tényező, de ronthatja a már meglévő tüneteket.
Fertőzéses vastagbélgyulladás
Előfordulás alapján leggyakrabban a fertőzéses eredetű vastagbélgyulladásokkal találkozunk. A kórokozók egyaránt lehetnek baktériumok, vírusok vagy paraziták (férgek). A heveny colitisek leggyakoribb szokványos okai baktériumok. Az érdekesség kedvéért felsorolok néhány, a laikus számára furcsán csengő baktériumnevet: Campylobacter jejuni, Shigella, Yersinia enterocolitica, Escherichia coli, illetve a Salmonella.
A parazitás fertőzések száma világszerte igen magas, és kialakulásukat elősegítik a rossz szociális körülmények, az állattartás és a nem megfelelő táplálékok fogyasztása. Legtöbbször egy Entamoeba histolytica nevű féreg a bűnös, s ezt a fertőzést nehéz elkülöníteni a szintén véres hasmenéssel járó colitis ulcerosától. A kórokozó kimutatása sem könnyű, mert még meleg székletet kell küldeni a laboratóriumba a korrekt vizsgálathoz.
Vírusok egészséges immunrendszerű embereknél nem szoktak komoly gondot okozni, de (allergia, autoimmun, daganatellenes kezelés vagy AIDS miatt) legyengült immunitású egyéneknél súlyos gyulladás, hasfájás, véres-nyákos vírusos hasmenés léphet fel.
Amikor a hasznos bélbaktériumok is elpusztulnak ...
Az antibiotikum-kezeléshez társuló colitist tulajdonképpen a fertőzéses eredetű vastagbélgyulladáshoz is lehetne sorolni, hisz baktérium okozza. Ez a leggyakrabban úgy jön létre, hogy valamely, a szervezetben zajló bakteriális fertőzés miatt antibiotikus kezelést indítunk, mely amúgy "mellékesen" elpusztítja a vastagbélben lakó, hasznos baktériumokat is. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a nem odavaló Clostridium nevű mikroba elszaporodjon és nagy mennyiségben termeljen toxint. Ez a toxin hozza létre a rossz közérzettel, görcsös hasfájással járó, véres hasmenést. A már megkezdett antibiotikumok adását fel kell függeszteni, és más – természetes – módszerekhez kell folyamodni. Figyelem! Az elhanyagolt vagy fel nem ismert esetek a bélfal kilyukadásához vezethetnek!
Ischemiás colitis
A vastagbél vérátáramlásának akadályozottsága ischaemiás colitist okozhat.
A legtöbb beteg 50 év feletti és kórtörténetében érszűkületes panaszok, aortaműtét, vérnyomáscsökkentők szedése és dohányzás szerepel. Kockázati tényezőt jelent a fogamzásgátlók szedése fiatal nőkben. Hirtelen kezdődő alhasi fájdalom, láz, hányás és friss piros széklet ürülése jellemzi a kórképet. Ha nem jön létre bélelhalás, a betegség jól gyógyítható.
Okozhat-e a colitis ulcerosa daganatos elfajulást?
Az egész vastagbélre kiterjedt colitis esetén nagyobb a kockázata a rosszindulatú daganat kialakulásának a vastagbélben. Ez különösen igaz lehet a régóta fennálló colitis esetén. A friss statisztikák szerint rohamosan nő a vastagbélrákosok száma Magyarországon. Ezzel párhuzamosan lényegesen több a vastagbélgyulladás előfurdulása is.
Crohn-betegség
A Crohn-betegség a colitis ulcerosától megkülönböztethető az elhelyezkedés alapján: nem diffúz, hanem szegmentális gyulladás, tehát ép és beteg bélszakaszok váltakoznak
Nagyon ritkán helyezkedik el a végbélben a gyulladás (az esetek körülbelül 30 százalékában), Crohn-betegség esetén a bélfal teljes vastagságára kiterjed, ezért nagyon gyakori a bél perforációja (kilyukadása), gyulladásos tályogok, fekélyes és sipolyképződés, főként a végbélnyílás körül vagy a hasfalon. Gyakran lokalizálódik a betegség a legalsó vékonybélkacsra (a vékony- és vastagbél találkozása), ott, ahol a féregnyúlvány foglal helyet. A tünetek hasonlítanak "vakbélgyulladásra", gyakran történik operáció és így derül fény a Crohn-betegségre.
Összefoglalva: a Crohn-betegség általában lassan kialakuló, de tartós panaszokat okozó krónikus betegség.
Ritka a teljes tünet- és panaszmentes időszak A Crohn-betegség diagnózisának felállítása lappangó tünetek esetén igen nehéz, néha évekig elhúzódhat a helyes diagnózis.
Kezelési lehetőségek
Mindkét betegség gasztroenterológiai gondozást és kezelést, rendszeres belgyógyászati kontrollt igényel. A belgyógyász törekvése az, hogy minden esetben az esetleges csonkoló, bélrövidítő műtétet elkerülje Elkerülhetetlen azonban, ha súlyos bélelzáródást okozó szűkület alakul ki, vagy bélperforáció lép fel. Crohn-betegség esetén a beteg bélszakasz műtéti eltávolítása nem okoz végleges gyógyulást, mert a betegség az ép bélszakaszon is kiújul. A kiváltó okok megszüntetése lenne a fő feladat, amely a táplálkozásban keresendő.
A terápiában nem csak a megfelelő táplálkozásnak (tápláló aminosav- és energiadús étrend: az alultápláltság hátrányos hatású) van meghatározó szerepe, hanem a pszichoterápiának, illetve a kineziológiának (feszültség, depresszió oldása) is, mivel a stressz és az ideges panaszok hozzájárulnak mindegyik gyomor és bélbetegség kialakulásához.
A colitis ulcerosa és a Crohn-betegség előfordulási aránya ugrásszerűen megnőtt az elmúlt évtizedekben a táplálkozási szokások megváltozása miatt:
Irritábilis bél szindróma, IBS
Az irritábilis bél szindrómát (irritable bowel syndrome - IBS) vissza-visszatérő hasi fájdalmak és megváltozott székelési szokások jellemzik. 10-15%-os gyakorisággal fordul elő a népesség körében, így egyike a gasztroenterológusok (a gyomor-bélrendszerrel foglakozó belgyógyászok) és háziorvosok által leggyakrabban látott kórképeknek.
A betegségben szervi (organikus) eltérést nem lehet igazolni, így funkcionális zavarnak tartják - az IBS-t gyakran „agy-bél működési zavarként” aposztrofálják, noha a kórélettani háttér továbbra is bizonytalan. A „római skálának” nevezett, tüneteket rendszerező táblázat alapján állapítható meg a fennállása.
Kialakulásában a helytelen táplálkozás mellett elsősorban a lelki eredetű problémák „nem megemésztése” játszik szerepet.
Az IBS a számos funkcionális tápcsatorna betegség egyike. A többi funkcionális zavar gyakran társul IBS-hez, csakúgy, mint számos fájdalom szindróma is, például a fibromyalgia és a krónikus kismedencei fájdalom szindróma.
Szintén gyakran társul hozzá valamilyen pszichológiai probléma is - főként szorongás, szomatizáció (a lelki problémák testi tünetekben való megjelenítése) és a tünetekhez kapcsolódó félelmek (például a félelem az utcára, közösségbe menéstől a székelési zavarok miatt, párkapcsolati problémáktól való rettegés). Mindezek a tényezők hozzájárulnak az életminőség romlásához és az egészségügyi ellátás gyakori igénybevételéhez, amely újabb stresszhelyzeteket szül.
Az IBS tünetei gyakran előfordulnak egészséges embereknél is, de csupán 25-50% (jellegzetesen a gyakori, vagy hevesebb hasi fájdalmaktól szenvedők) kér orvosi segítséget.
A betegségnek két fő csoportja különíthető el: a hasmenéses IBS, amikor a hasi fájdalmak mellett naponta többször, változó intenzitású híg székürítés a probléma, illetve a székrekedéses IBS, amikor pont ellenkezőleg, ritka székürítés társul a hasi fájdalomhoz. A harmadik alcsoportban a székrekedés hasmenéssel váltakozik, ez a kevert típusú IBS.
Az IBS tünetei gyakran a gyermekkorig visszavezethetők. Sajnos a kritikán aluli gyermek-közétkeztetésnek, a gyorsétermek nek és a gyermekkori szorongásnak és a teljesítménykényszer által kialakult stresszenek a következménye az, hogy ezeket a felnőttkori betegségeket már gyermekkorban megalapozzuk.
A betegek között kétszer annyi nő fordul elő, mint férfi. Bakteriális vagy vírusos eredetű tápcsatorna fertőzéseket követően, a felnőttek körülbelül 10%-ánál alakulnak ki IBS-szerű tünetek.
A hasmenéses fertőzés után megjelenő IBS kialakulásának kockázati tényezői: a női nem, az elhúzódóbb lefolyású fertőzés, valamint pszichoszociális tényezők (főbb életesemény, stressz-helyzet a fertőzés idején) fennállása. Mind az IBS kezdeti tüneteit, mind az egyes fellángolásokat provokálhatják nagyobb pszichés stressz-szituációk.
Az IBS diagnózisa, általánosságban, további vizsgálatok nélkül felállítható egy gondos kórtörténet felvétel, orvosi vizsgálat és rutin laboratóriumi teszek elvégzése után, azon betegeknél, akik tünetei megfelelnek a fentebb említett „római kritériumoknak”, és akiknél nincsenek figyelmeztető jelek. A figyelmeztető jelek közé tartozik a végbélvérzés, az anaemia, a fogyás, a láz, a családban előforduló vastagbélrák, a panaszok jelentkezése 50 éves kor felett, illetve a tünetek jelentősebb megváltozása. Ezekben az esetekben további vizsgálatok szükségesek. A panaszost ki kell kérdezni a székelési rendről és a széklet jellegzetességeiről, és ezen jellegzetességek alapján lesz besorolható a hasmenéses IBS, a székrekedéses IBS, illetve a kevert IBS csoportba.
A lehető legpontosabb diagnózist az E.I.S. diagnosztikai vizsgálat állít fel, amelynek alapján a szakember össze tudja állítani a legmegfelelőbb diétát, kúrát vagy kezelési metódust.
Az IBS-ben jelenleg elérhető gyógyszeres kezelések az egyéni tünetek, úgymint a székrekedés, a hasmenés és a hasi fájdalom pusztán tüneti enyhítését célozzák, de nem gyógyítanak.
A székrekedés enyhítésére ajánlottak a növényi hashajtók, élelmi rostok és egyéb, tömegképző anyagok.
A hagyományos hasmenés elleni szerek általánosságban hatékonyak hasmenéses IBS-ben szenvedő betegeknél. Egyébként a kontrollálhatatlan hasmenés, rendszeresen szedett, kisadagú hasfogóval hatékonyan uralható, és ezzel csökkenthető a beteg sürgető székelési ingerek és székletfolyás miatti nagyfokú szorongása is.
Az IBS-ben jelentkező fájdalmak kezelésére növényi görcsoldók (Zyflamend) használatosak.
Sok orvos sajnos felírja az IBS-ben szenvedőknek az antidepresszánsokat (depresszió elleni gyógyszerek) a fájdalomérzet csökkentése, az alvászavarok mérséklése, valamint nagyobb adagban alkalmazva az egyidejűleg fennálló depresszió és szorongás mérséklésére. A nyugtatók használata a súlyos mellékhatások és a hozzászokás veszélye miatt nem javasolt. Helyette használjunk növényi alapú stresszoldókat, vagy moksa elixírt.
Az IBS kezelésében a pszichoterápiák közül leginkább a kognitív viselkedésterápiát vizsgálták. A pszichológiai kezeléssel elérhető eredmények – kombinálva a táplálkozással - lényegesen hatékonyabbnak bizonyultak, mint a gyógyszeres kezelések.
Bélgyulladások megelőzése és kezelése
A helyes táplálkozás szabályairól már nagyon sokat írtunk az oldalon a méregtelenítésnél, a béltisztításnál és a candida kúránál. Megelőzés gyanánt ezeket javallott betartani.
Ha már fennáll a probléma:
